A cégautó adó

és az azzal összefüggő egyes személyi jövedelemadó kérdések
2012.

A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) IV. fejezete szabályozza cégautó adóval kapcsolatos adókötelezettséget. 

A cégautó adót negyedévenként önadózással (mely ez esetben adó megállapítási-, adó be-vallási-és adó befizetési kötelezettséget jelent) kell megállapítani a naptári év minden olyan hónapjára,amely(ek)ben az adókötelezettség fennáll(t). A bevallást a negyedévet követő hónap 20.napjáig kell benyújtani az állami adóhatósághoz, és ugyaneddig esedékes az adó megfizetése is a Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-01076167 számú, NAV Cégautó adó bevételi számla elnevezésű számlára. A cégautó adó bevallására a 2012. évben – minden adóalany, tehát a magánszemélyek vonatkozásában is – a 1201-es bevallás szolgál.

1. Az adó tárgya

A Gjt. szerint a cégautó adót a nem magánszemély tulajdonában álló, továbbá az olyan,
akár magánszemély tulajdonában álló magyar rendszámú, akár külföldön üzembe helyezett
személygépkocsi után kell megfizetni, amely után az Sztv. szerinti költséget, ráfordítást, illetve az Szja tv. szerint tételes költség elszámolási módszerrel költséget, értékcsökkenési leírást számoltak el. A személygépkocsi utáni költségnek, ráfordításnak a személygépkocsi üzemeltetésével közvetlenül összefüggő, kizárólag a személygépkocsi tulajdonlása, haszná-lata esetén felmerülő költségek minősülnek.
Különösen ide tartozik a személygépkocsi üzemanyag-kenőanyag költsége, az adóéven belül elhasználódó tartalék alkatrészek költsége, a javítás, a karbantartás díja, a személygépkocsi bérleti-, illetve lízingdíja, az értékcsökkenési leírás, a kötelező felelősségbiztosítás, baleseti adó és a casco díja, a gépjárműadó.
Tételes költségelszámolás, ha a magánszemély útnyilvántartás alapján a személygépkocsi
után a hivatali, üzleti célból megtett utak arányában tételesen számolja el a költségeket. Nem
minősül tételes költségelszámolásnak, amikor az egyéni vállalkozó vagy az őstermelő igazo-lás nélkül havi 500 kilométer utat számol el átalányban.
A költségek tételes elszámolására egyebekben az Szja tv. járművek költségeire vonatkozó szabályai irányadóak.

Cégautó adó szempontjából személygépkocsinak minősül a négy, illetve három gumiab-roncskerékkel felszerelt olyan gépjármű, amely a vezetővel együtt legfeljebb nyolc felnőtt
személy szállítására alkalmas, azzal, hogy idetartozik a benzinüzemű, a dízelüzemű és a gázüzemű személygépkocsi, a versenyautó és az önjáró lakóautó is.
 
2 Az adókötelezettség szempontjából tehát közömbös, hogy a személygépkocsit külföldön vagy belföldön vették-e nyilvántartásba, az adót a külföldi rendszámmal ellátott személygépkocsi után is meg kell fizetni, ha utána  költséget számoltak el.
Az adókötelezettséget nem befolyásolja az sem, ha a személygépkocsit a forgalomból kivonták.
 
 Kivételt képez a kizárólagosan elektromos hajtómotorral ellátott személygépkocsi.

Személygépkocsinak minősül az olyan gépjármű (nagy rakodóterű személygépkocsi) is, amelynek a rakodótere gyárilag kialakítva kettőnél több utas szállítására alkalmas, de kézzel egyszerűen oldható ülésrögzítése révén a felhasználás szerinti terhek szállítására bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér, ideértve azt az esetet is, ha az ülés eltávolítására visszafordíthatatlan műszaki átalakítással került sor.
Az előzőek alapján tehát a vezetővel együtt több mint nyolc fő szállítására alkalmas (mik-robusz, transzporter, autóbusz), valamint a 2500 kg-ot meghaladó együttes tömegű vegyes
használatú tehergépjárművek nem számítanak személygépkocsinak. Tehergépjárműnek számít, ha a járművet gyárilag úgy alakították ki, hogy átalakítva sem alkalmas kettőnél több utas szállítására. Ilyenkor az együttes tömegre vonatkozó feltételt nem kell vizsgálni. Ha azonban a jármű alaptípusa szerint kettőnél több utas szállítására is alkalmas lett volna, akkor a 2500 kg-ot el nem érő együttes tömeg esetén személygépkocsinak minősül abban az eset-ben is, ha oly módon távolították el például a hátsó üléseket, hogy azokat már utóbb sem lehet visszaszerelni, és ha ennél fogva valójában nem alkalmas már kettőnél több utas szállítására.

2. Az adó alanya

Az adóalanyiság fő szabály szerint a tulajdonos személyéhez kapcsolódik kivételekkel.
Az adó alanya hatósági nyilvántartásban szereplő személygépkocsi esetén a járműnyilván-tartás szerint bejegyzett tulajdonos, kivéve, ha a tulajdonos magánszemély, és a személygép-kocsi után nem történik költségelszámolás.
Ha a személygépkocsinak több tulajdonosa van, akkor a tulajdonosok (mint tulajdonostár-sak) a tulajdoni hányadaik arányában minősülnek adóalanynak, azaz a fizetendő cégautó adót a tulajdoni hányadukkal arányosan viselik. Ha a közös
tulajdonban levő személygépkocsinak magánszemély és nem magánszemély egyaránt  tulaj-donosa, akkor ez a személygépkocsi az adó tárgya és utána adót kell fizetni azzal, hogy a fize-tendő adó a tulajdonosok között tulajdoni hányaduk arányában megoszlik.
Fennáll az adókötelezettség akkor is, ha két magánszemély közös tulajdonában levő személy-gépkocsi után csak az egyikmagánszemély tulajdonos számol el költséget. A cégautó adót a tulajdonostársak ilyenkor is a tulajdoni hányaduknak megfelelően viselik.
Ha a hatósági nyilvántartásban szereplő személygépkocsit pénzügyi lízingbe adják, akkor a
lízingbe vevő (és nem a tulajdonos lízingtársaság) az adóalany, szintén kivéve azt az esetet,
ha a lízingbe vevő magánszemély, és az általa lízingbe vett személygépkocsi után nem történik költségelszámolás.
Hatósági nyilvántartásban nem szereplő személygépkocsi esetén az a személy vagy szervezet lesz az adó alanya, aki/amely a (például külföldön üzembe helyezett) személy-gépkocsi használata után költséget (az Sztv. szerint költséget, ráfordítást, illetve az Szja tv. szerinti tételes költségelszámolással költséget, értékcsökkenési leírást) számol el.

Az átalányadózó egyéni vállalkozó és az evás egyéni vállalkozó, a fizető vendéglátó tevé-kenységére tételes átalányadózást alkalmazó magánszemély személygépkocsijára nem vonat-kozik a cégautóadó-fizetési kötelezettség, függetlenül attól, hogy a személygépkocsi szere-pel-e a magyar hatósági nyilvántartásban vagy sem, esetükben ugyanis nem valósul meg tételes költségelszámolás.
 
A nem magánszemély eva alany
– a tulajdonában lévő, az általa pénzügyi lízingbe vett személygépkocsi után, illetve
– a magyar járművekről vezetett hatósági nyilvántartásban nem szereplő(külföldi rendszámú)
személygépkocsi után, ha az adózó a Sztv. hatálya alá tartozik, cégautó adó fizetésére kötelezett, azaz alanya a cégautó adónak.

3. Az adókötelezettség keletkezése és megszűnése

A cégautóadót az adóévet képező naptári évben azokra a hónapokra kell megfizetni, amelyekben az adókötelezettség fennállt. A cégautó adó-kötelezettség – más tárgyi adókhoz hasonlóan:
– az adókötelezettség keletkezése napján kezdődik, és mindaddig fennáll, amíg az adóköte-lezettség meg nem szűnik a Gjt. 17/C. §-ban említett okok miatt. Az adókötelezettség időbeli
terjedelme az adókötelezettség keletkezésének és megszűnésének napja közötti időszakot öleli
fel, az adót ezen idıszak érintett naptári hónapjai után kell megfizetni.
A nem magánszemély tulajdonában álló vagy a nem magánszemély által pénzügyi lízingbe
vett, hatósági nyilvántartásban szereplő (tehát magyar rendszámú) személygépkocsi esetén az
adókötelezettség a tulajdonszerzés, illetve a pénzügyi lízingbe vétel hónapját követő hónap első napján keletkezik, és annak a hónapnak az utolsó napjáig tart, amelyben a személygép-kocsit a tulajdonos elidegeníti (eladja, elajándékozza), illetve a lízingbe adónak visszaadja.
Ha a hatósági nyilvántartásban szereplő (magyar rendszámú) személygépkocsi magánsze-mély tulajdonában áll, vagy azt magánszemély vette pénzügyi lízingbe, akkor az adókötele- zettség annak a hónapnak az első napján keletkezik, amelyet megelőző hónapban a személy-gépkocsi után a tulajdonos, illetve a lízingbe vevő költséget számolt el. Az adókötelezettség annak a hónapnak az utolsó napján szűnik meg, amelyben a magánszemély utoljára számol el költséget.
Megszűnik az adókötelezettség annak a hónapnak az utolsó napján, amelyben a személygép-kocsit jogellenesen elidegenítették, vagy amelyben a személygépkocsi megsemmisült.
Ha a magánszemély tulajdonos, pénzügyi lízingbe vevő a személygépkocsi használatát ellenérték fejében nem magánszemélynek engedi át, és így a költséget a személygépkocsi után nem a személygépkocsi magánszemély tulajdonosa, pénzügyi lízingbe vevője számolja el, akkor az adókötelezettség a személygépkocsi használatra való átengedését követő hónap első napján keletkezik. Az adókötelezettség annak a hónapnak az utolsó napján szűnik meg,
amelyben a használó arról nyilatkozik, hogy a személygépkocsi után költséget már nem kíván
elszámolni, mely nyilatkozat praktikusan a személygépkocsira vonatkozó bérleti jogviszony
megszűnését jelenti.
Ha például a magánszemély tulajdonos 2011. decemberben nem, de 2012. január, február és
utoljára március hónapra a személygépkocsi után „tételes módszerrel” költséget számol el,
akkor a személygépkocsi adóköteles február 1-jétıl március utolsó napjáig, azaz két hónapon
keresztül. Amennyiben a magánszemély 2012. júniusában mégis számol el költséget a személygépkocsijával kapcsolatosan, akkor 2012. július 1-jétől a cégautó adó-kötelezettség újra kezdődik. Az adóalany – fő szabályként – itt is természetesen mindvégig a tulajdonos.

Nem keletkeztet cégautó adó-fizetési kötelezettséget, ha a magánszemély tulajdonában álló személygépkocsi után kizárólag a kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás
költségtérítése címén a teljesített kilométer-távolság (futásteljesítmény) figyelembevételével
az utazásra kifizetett összeg nem haladja meg a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül
elszámolható mértéket. 
 
 Hivatali, üzleti utazás: a magánszemély jövedelmének megszerzése érdekében, a kifizető te-vékenységével öszszefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás - a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás kivételével -, ideértve különösen a kiküldetés miatt szükséges utazást, de ide nem értve az olyan utazást, amelyre vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve  is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti;

A kiküldetési rendelvényt a kifizetőnek két példányban kell kiállítania: az eredeti példányt a
kifizetőnek, a másolatát a magánszemélynek kell az adó megállapításához való jog elévüléséig megőriznie.
A bizonylaton fel kell tüntetni a magánszemély nevét, adóazonosító jelét, a gépjármű gyárt-mányát, típusát, forgalmi rendszámát, a hivatali, üzleti utazás célját, időtartamát, útvonalát, futásteljesítményét, az utazás költségtérítését, az élelmezési költségtérítést. A költségtérítések kiszámításához szükséges adatokat (az üzemanyag-fogyasztási normát, az üzemanyagárat stb.) is rögzíteni kell.
Ha az előzőek szerint kifizetett és igazolt bevételével szemben a magánszemély utóbb (az
adóbevallásban) mégis tételes költségelszámolással állapítja meg a kapott költségtérítés jövedelemtartalmát, akkor emiatt utólagosan és visszamenőlegesen keletkezik cégautó adó fizetési kötelezettsége minden olyan hónapra, amelyet a költségelszámolás érint, de ezt már csak késedelmi pótlékkal növelten tudja teljesíteni.
Nincs akadálya annak sem, hogy a magánszemély a kifizetéskor az adóelőleg-levonásra vonatkozó rendelkezések szerint költségelszámolásra vonatkozó olyan nyilatkozatot adjon a kifizetőnek, miszerint a kapott bevétellel, mint költségtérítéssel szemben részben vagy egészben útnyilvántartás és az igazolt kiadásai alapján tételesen kívánja elszámolni a költ-ségeit, mert például több igazolt kiadása lesz, mint az igazolás nélkül elismert költség.
Ebben az esetben a magánszemély önadózó lesz, 1253-as bevallást kell benyújtania, melyben a teljes költségtérítést a bevételei között szerepeltetnie kell, és abból az elismert költségek levonhatók.
Továbbá cégautó adót is fizetnie kell azokra a hónapokra, amelyekben tételesen költséget számolt el.
Nem keletkezik cégautó adó fizetési kötelezettség akkor sem, amikor költségtérítés címén
(ideértve különösen a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítését is) a mun-kában töltött napokra, vagy a hazautazásra a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembe vételével kilométerenként 9 Ft-ot kap a magánszemély.
Ha a magánszemély 9 Ft-ot meghaladó költségtérítést kap, akkor a 9 Ft-ot meghaladó
költség térítés rész munkaviszonyból származó jövedelemnek (ezen belül bérnek) minősül,
amellyel szemben költség nem számolható el, így többlet-költségtérítéssel kapcsolatosan
cégautó adó-fizetési kötelezettség sem keletkezik.
  mindezek alapján – a jármővezetı oktatással összefüggésben – tételes költségelszámolással
a személygépkocsijuk után költséget nem számolnak el, ezen személygépkocsit

 
4. Adómentesség

Mentes az adó alól a különös méltánylást érdemlő személygépkocsi is, a következők szerint:
a) amelyet a megkülönböztető és figyelmeztető jelzést adó készülékek felszerelésének és
    használatának szabályairól szóló jogszabály előírásainak megfelelően megkülönböztető
    jelzést adó készülékkel szereltek fel;
b) amelyet egyház, egyházi karitatív szervezet kizárólag alapfeladat ellátáshoz üzemeltet
c) amelyet a személygépkocsi kereskedelemmel üzletszerűen foglalkozó személy vagy szervezet                            kizárólag továbbértékesítési céllal szerzett be;
d) amely kizárólag halott szállításra szolgál;
e) amelyet a betegségmegelőző vagy gyógyító céllal, szociális céllal, az egészségkárosodott,
   hátrányos helyzetűek segítésére létrehozott alapítvány, közalapítvány, egyesület,
  köztestület, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról
  és szociális ellátásáról szóló jogszabályban meghatározott célszervezet kizárólag
  súlyosan fogyatékos magánszemély(ek) rendszeres szállítására üzemeltet, ha
  működési szabályzatából, gazdálkodásából  egyértelműen megállapítható, hogy az        üzemeltetés ténylegesen az említett cél érdekében történik;

f) amelyet kizárólag az egészségbiztosítási szerv által – az egészségügyi társadalombiztosítási
finanszírozásának egyes szabályairól szóló jogszabály alapján – finanszírozott
háziorvosi, házi gyermekorvosi tevékenység ellátása érdekében, valamint
egészségügyi államigazgatási szerv törvény alapján kizárólag betegségmegelőző,gyógyító, egészségkárosodást csökkentő közegészségügyi, járványügyi és egészségvédelmi alapfela-datának ellátása érdekében üzemeltetnek.

5. Az adó mértéke

Az adó havi mértéke személygépkocsinként, a személygépkocsi kW-ban kifejezett teljesítmé-nye és környezetvédelmi osztály-jelzése alapján a következő:

6. A kétszeres adózás kizárása

A negyedévre fizetendő cégautó adóból levonható a személygépkocsi után az adóalany terhére az önkormányzati adóhatóság által megállapított gépjármő adó a negyedév azon hónapjaira, amelyben a személygépkocsi utáni cégautó adó-, gépjárműadó-kötelezettsége egyaránt fennállt, feltéve, hogy az adóalany a gépjárműadó fizetési kötelezettségének határ-időben eleget tett.
Ha a két adó megfizetésére két különböző személy kötelezett, akkor a levonás nem lehetséges
A fenti rendelkezés értelmében a gépjármű adó cégautó adóba történő beszámítása csak a két
feltétel együttes megvalósulása esetén lehetséges. Tehát az adóalany az általa megfizetett gépjármű adót
csak azon hónapokra eső cégautó adóból vonhatja le, amely hónapokban az adókötelezettsége
ugyanazon gépjármű vonatkozásában mindkét adónemben fennállt. Másrészt a levonhatóság hoz az is szükséges, hogy gépjármű adó fizetési kötelezettségének az adóalany határidőben eleget tegyen. Ez utóbbi feltétel jogszabályba iktatásával a törvény csak azokat az adózókat kívánja preferálni, akik adókötelezettségüknek a törvényi határidő betartásával, jogszerűen
tesznek eleget.
Ez azonban nem jelenti törvényszerűen azt, hogy csak azon adózók élhetnek a gépjárműadó
beszámításának lehetőségével, akik azt március, illetve szeptember 15-ig, azaz a törvényben
rögzített esedékességi időpontig fizetik meg. Előfordulhat ugyanis, hogy valamely, az adózó
hibájára vissza nem vezethető okból a cégautó  adó-bevallás benyújtásakor a bevallással érintett hónapokra eső gépjármű adó megfizetésére még nem került sor (például a gépjármű-adóhatározat későbbi kiadása miatt az adót még az említett időpontig nem tudta megfizetni). 
 

7. A cégautó adó kötelezettség összefüggése az Szja törvénnyel

Az egyéni vállalkozó a cégautó adó megfizetésével nem nyer jogosultságot a személygép-kocsi valamennyi költségének elszámolására. Kizárólag üzemi célúnak az Szja tv. csak azt a személygépkocsit minősíti, amely a személygépkocsi bérbeadással foglalkozó, illetve a sze-mélyszállító egyéni vállalkozó tevékenységének a tárgyát, illetve eszközét képezi, és üzleti nyilvántartásai szerint azt más célra részben sem használja. Ez egyben azt is jelenti, hogy csak erre a személygépkocsira alkalmazható az évi 20 százalékos mértékű (ún. teljes) amortizáció.
Minden más esetben átalány-értékcsökkenés alkalmazható az üzembe helyezés évében, míg
más költség (üzemanyag, javítás, karbantartás stb.) csak az üzemi célú futásteljesítményre jutó mértékben, illetve annak arányában számolható el.
 Értékcsökkenési leírás, átalány értékcsökkenés, vagy az említett egyéb költségek elszámolása esetén a cégautó adót meg kell fizetni.
A cégautó adó megfizetésével a személygépkocsi úthasználati díját nem lehet teljes egészében
elszámolni költségként: abból csak az úthasználatra jogosultság időszakában a díjköteles útszakaszon történt üzleti célú futásteljesítmény arányában számított rész vehető figyelembe.
Ugyanakkor az úthasználat díjának előbbiek szerinti elszámolása nem jár együtt a cégautó adó
fizetési kötelezettséggel, ha egyébként a személygépkocsira vonatkozóan nem történik költ-ségelszámolás.
Az egyéni vállalkozó kisvállalkozói kedvezményt új személygépkocsi beszerzésekor azzal a
feltétellel érvényesíthet, érvényesíthetett, ha az ezt követő négy adóévben cégautó adót fizet,
kivéve ezen belül azt az időszakot, amely a törvényben meghatározott esetekben a kisvállalkozói kedvezmény kétszerese utáni adókötelezettség beálltát követi.
Ez a feltétel a cégautó adóra vonatkozóan azt jelenti, hogy amikortól nem valósul meg a cégautó adó előzőek szerinti megfizetése, a személygépkocsi akkortól nem minősül kizárólag üzemi célúnak, és annak az a következménye, hogy a kisvállalkozói kedvezmény kétszeresé-nek a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítésének évében hatályos vállalkozói személyi jövedelemadó adókulcsa szerinti százalékát adóként kell megfizetni.
A személyszállítással és személygépkocsi bérbeadással foglalkozó egyéni vállalkozónak nem
a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítése miatt kell cégautó adót fizetnie, hanem a költsé-gek elszámolása miatt.
Ha az egyéni vállalkozó tulajdonában levő személygépkocsi az általa alapított egyéni cége
(társas vállalkozás) tulajdonába kerül (és ezáltal a kisvállalkozói kedvezmény is „átszáll”a társasvállalkozásra) a kisvállalkozói kedvezményről szóló rendelkezések alapján nem kell a
magánszemély egyéni vállalkozói jogállását megszűntnek tekinteni, vagyis emiatt a kisvál-lalkozói kedvezmény kétszerese utáni adót a magánszemélynek nem kell megfizetnie.
A társas vállalkozásnak a magánszemély által egyéni vállalkozóként igénybevett kisvál-lalkozói kedvezményt a továbbiakban  jogfolytonosan a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény rendelkezései szerint kell kezelnie.
A társas vállalkozás a személygépkocsival kapcsolatos minden költséget elszámolhat a számviteli szabályok szerint, továbbá a személygépkocsi nem magánszemély tulajdonosaként köteles cégautó adót is fizetni. Ha azonban a személygép kocsi a magánszemély tulajdonában marad, a kisvállalkozói kedvezmény címén levont összeg kétszerese utáni adót a magánsze-mélynek – mivel az egyéni vállalkozói jogállása megszűnt – meg kell fizetnie.

Orosz